Vajon mitől lesz valaki igazán sikeres? A tehetségétől? A szorgalmától? A kitartásától? Vagy egyszerűen attól, hogy jókor volt jó helyen?
Néhány hónapja elolvastam Malcolm Gladwell Kivételesek – A siker másik oldala című könyvét. Érdekes módon a ChatGPT ajánlotta valamelyik beszélgetésünk során. Felkeltette a kíváncsiságomat, és végül egy olyan könyvet kaptam, amely sok mindenről megváltoztatta a véleményemet.
Nem abban az értelemben, hogy ezentúl ne hinnék a szorgalomban vagy a tehetségben. Éppen ellenkezőleg. Inkább abban, hogy már sokkal óvatosabban gondolkodom arról, mitől válik valaki kivételessé.
Bill Gates, a Beatles és a szerencsés véletlenek
Bill Gates nevét mindenki ismeri. Ha valakit megkérdeznénk, mitől lett sikeres, valószínűleg a rendkívüli tehetségét, a szorgalmát és az üzleti érzékét említené.
De vajon mi történt volna, ha máskor születik? Ha nem olyan iskolába jár, ahol már egészen fiatalon számítógéphez férhetett hozzá? Ha éppen néhány évvel korábban vagy később kezd érdeklődni a programozás iránt?
Gladwell nem vitatja Gates képességeit. Inkább arra mutat rá, hogy olyan lehetőségei adódtak, amelyek akkoriban csak nagyon kevés fiatal számára voltak elérhetők. És természetesen élt is ezekkel.
Ugyanilyen érdekes volt számomra a Beatles története.
Bevallom, sosem voltam különösebben nagy Beatles-rajongó, a zenekar pályafutásának részleteit sem ismertem. Így teljesen új volt számomra, hogy a világhírnév előtt Hamburgban rengeteget játszottak, gyakran órákon keresztül, estéről estére.
Mire igazán befutottak, olyan mennyiségű fellépési tapasztalatot szereztek, amilyet más zenekarok jóval hosszabb idő alatt sem feltétlenül tudtak volna.
Tehetségesek voltak? Nyilvánvalóan. Sokat dolgoztak? Rendkívül sokat.
De mi történt volna, ha nem kapják meg a hamburgi lehetőséget?
És vajon hány másik, hasonlóan tehetséges zenekar nem kapott ilyen alkalmat?
Még a születési hónap sem mindegy?
A könyv egyik legmeglepőbb példája a kanadai jégkorongozókról szól.
Az utánpótláscsapatok korosztályos beosztása miatt az év elején született gyerekek bizonyos életkorokban jelentős előnyben lehetnek az év végén születettekkel szemben.
Egy januárban született gyerek ugyanis majdnem egy évvel idősebb lehet egy decemberi születésű társánál. Kisgyerekkorban ez a fizikai fejlettségben és a teljesítményben is számíthat.
A fejlettebbnek tűnő gyereket hamarabb választják ki, több edzéslehetőséget kaphat, jobb csapatba kerülhet. Ettől tovább fejlődik, és az eredeti, pusztán életkorból származó előny idővel valódi teljesítménykülönbséggé alakulhat.
Nem feltétlenül azért jut előrébb, mert eleve tehetségesebb.
Ez a gondolat számomra különösen elgondolkodtató volt.
Mennyi minden múlhat olyan körülményeken, amelyekről az ember egyáltalán nem tehet!
Tanárként is láttam már mindkét oldalt
Több mint húsz éve tanítok, és természetesen nagyon különböző képességű, szorgalmú, családi hátterű gyerekekkel találkoztam.
Volt egy tanulási nehézségekkel küzdő diákom, akinek néha többször kellett elmagyarázni egy feladatot. Előfordult, hogy az osztálytársai kinevették, amikor újra kérdezett. Nem is egyszer kellett rendre utasítanom őket emiatt.
Aztán egyszer éppen ez a diák írta a legjobb dolgozatot az osztályban.
Később egyetemre ment, ráadásul arra a képzésre vették fel, amelyet első helyen jelölt meg. Az egyetemet el is végezte.
Vajon mi történt volna, ha a folyamatos kinevetés miatt elmegy a kedve a tanulástól? Ha elhiszi magáról, hogy ő ehhez nem elég jó?
És persze az ellenkezőjével is találkoztam. Olyan diákkal, aki nagyon jó eredményekkel érkezett, de később egyre kevésbé foglalkozott a tanulással, és szinte minden tantárgyból romlott a teljesítménye.
Próbáltam segíteni, motiválni, de nem sikerült igazán kizökkentenem ebből. Néha arra gondolok, hogy talán egy másik tanárnál, más környezetben másképpen alakult volna.
Nem tudhatom.
Azt viszont egyre inkább gondolom, hogy nagyon óvatosan kell bánnunk azzal, amikor egy gyereket tehetségesnek vagy tehetségtelennek nevezünk.
A lehetőségek nem egyformán adottak
Gladwell a családi háttér és az iskolai szünetek szerepét is vizsgálja.
Szerintem a szünet természetesen szükséges. A gyereknek pihennie kell, játszania kell, és nem lehet az egész életét tanulással megtölteni.
De nagyon nem mindegy, mivel tölti azt az időt.
Egész nap értelmetlen tartalmakat néz a telefonján? Vagy akár a telefon segítségével is tanul, felfedez, alkot valamit? Eljut nyári táborba, ahol új barátokat szerez, fejlődnek a szociális készségei, esetleg valamilyen új tudást is elsajátít?
A saját kisfiunkon is látom, mennyit számítanak az ilyen lehetőségek. Jár úszni, az iskolában játékos angolfoglalkozásra, és egy játékos STEM-foglalkozáson is részt vesz, ahonnan mindig élményekkel tér haza.
Az angolszakkör például egyáltalán nem volt szempont, amikor az iskolát választottuk. Egyszerűen úgy alakult, hogy ilyen lehetőség is van ott.
És ez pontosan az, amire a könyv is ráirányította a figyelmemet.
Egy apró, szerencsés körülményből is előny származhat. Sok ilyen előny pedig idővel összeadódhat.
De nem minden családnak van lehetősége különórákra, táborokra vagy fejlesztő foglalkozásokra. Nem mindenhol érhetők el ezek, és nem mindenki engedheti meg magának.
Ez nem feltétlenül a szülői odafigyelés hiányát jelenti. Egyszerűen különböző helyzetből indulunk.
A gyakorlás fontos. De nem varázslat.
A könyv egyik legismertebb gondolata a 10 000 órás szabály: a kivételes teljesítmény mögött rengeteg gyakorlás áll.
Magát a 10 000 órát nem venném szó szerint. Nem hiszem, hogy létezik egy éles határ, amely előtt valaki még átlagos, utána pedig hirtelen kivételessé válik.
És azt sem gondolom, hogy ennyi gyakorlás mindenkit világhírű zenésszé vagy matematikussá tesz.
De abban nagyon is hiszek, hogy a rendszeres, tudatos, jól megszervezett munka fejlődéshez vezethet.
Tanárként ez számomra alapvető meggyőződés.
A megfelelő feladatok, az ismétlés, a hibák felismerése, a visszajelzés mind segítik a tanulást. De természetesen a diák szorgalmára és kitartására is szükség van.
És itt van egy fontos különbség.
Nem mindenkinek kell kivételessé válnia.
Attól, hogy valaki nem lesz matematikus, még rengeteget fejlődhet matematikából. Attól, hogy valaki nem lesz élsportoló, még nagyon sokat elérhet a sportban.
A fejlődés önmagában is érték.
Voltak olyan részek is, amelyeken elgondolkodtam
Nem biztos, hogy Gladwell minden magyarázata minden részletében megállja a helyét.
Például az ázsiai matematikai teljesítmény és a kulturális örökség összekapcsolása érdekes gondolat, de szerintem óvatosan kell kezelni az ilyen általánosításokat.
A számnevek és a matematikatanulás kapcsolatáról viszont saját tapasztalatom is van. A kisfiunk például már tízesátlépéssel is tud összeadni és kivonni, de a tizenhárom és huszonhárom elnevezését még néha összekeveri.
Érdekes megfigyelni, hogy a számolási tudás és a számnevek biztos használata nem feltétlenül egyszerre fejlődik.
A koreai repülőgép-balesetek kulturális magyarázata is elgondolkodtatott. El tudom képzelni, hogy a tekintélytisztelet és a kommunikációs szokások szerepet játszhatnak ilyen helyzetekben, de egy balesetnek rendszerint sokféle oka van.
Nekem erről az is eszembe jutott, mennyire fontosak a jól kialakított munkafolyamatok: nemcsak az emberektől kell elvárnunk, hogy ne hibázzanak, hanem olyan rendszereket is érdemes kialakítani, amelyek segítenek megelőzni a hibákat.
Milyen volt olvasni?
Kifejezetten jó élmény.
Találkoztam olyan véleményekkel az interneten, amelyek szerint a könyv helyenként unalmas. Én ezt nem tapasztaltam. Szinte végig érdekesnek találtam.
Persze ez ízlés kérdése. Engem mindig is megfogtak a meglepő összefüggések, a hétköznapi jelenségek mögötti magyarázatok és azok a történetek, amelyek után egy kicsit más szemmel nézek a világra.
Volt olyan rész, amelyet egymás után többször is elolvastam, egyszerűen azért, mert annyira tetszett.
Gladwell ráadásul jól mesél. Nem száraz elméleteket sorol, hanem történeteket mutat be, amelyek lassan összeállnak egy nagyobb gondolattá.
Ez nem jelenti azt, hogy minden következtetését kritikátlanul el kell fogadni. De egy könyvnek szerintem nem is feltétlenül az a legfőbb értéke, hogy minden kérdésre végleges választ adjon.
Hanem az, hogy új kérdéseket tegyen fel.
Kinek ajánlom?
Elsősorban szülőknek. Különösen azoknak, akiknek fontos, hogy a gyerekük fejlődjön, megtalálja az erősségeit, és minél több lehetőséget kapjon a kibontakozásra.
Vállalkozóknak is, mert érdekes új nézőpontot ad a siker, a kemény munka és a szerencse kapcsolatáról.
És tulajdonképpen mindenkinek, aki szereti a meglepő történeteket, az érdekes összefüggéseket és az elgondolkodtató olvasmányokat.
Számomra a könyv legfontosabb hozadéka az volt, hogy már másképpen tekintek a kiemelkedően sikeres emberekre. Nem vonom kétségbe a tehetségüket és a munkájukat, de sokkal inkább látom mögöttük a lehetőségeket, a körülményeket és a szerencsés véletleneket is.
És talán még ennél is fontosabb egy másik gondolat.
Vajon hány olyan tehetséges ember él vagy élt a világon, akiről soha nem hallunk, egyszerűen azért, mert nem volt jókor, jó helyen?
És hányan értek el kiemelkedő sikert úgy, hogy mások, más körülmények között, akár még többre is képesek lettek volna?
Nem tudom a választ.
De a Kivételesek elolvasása óta sokkal többször eszembe jut ez a kérdés.